2015. január 17., szombat

2. Rész - Interjú

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket és olvasni fogjátok továbbra is a blogot! A feliratkozós modult még mindig nem tudom betenni, valószínűleg már nem is fogja engedni. Szóval, a FACEBOOK CSOPORT fog erre szolgálni. Ha szeretnétek követni a történetet, akkor itt tudjátok! Jó szórakozást az új fejezethez! xoxo



Reggel addig aludtam, ameddig csak szerettem volna, mert csak este kellet mennem az interjúra.Körülbelül kilenc óra lehetett, amikor kinyitottam a szememet, de még lustálkodni volt kedvem, úgyhogy csak feküdtem az ágyamba  és pihentem. Mozdulni sem volt kedvem. De egy idő után muszáj volt, mert a furcsa alvási pózom miatt begörcsöltek a végtagjaim. Kikászálódtam az ágyból, majd a laptopomhoz mentem. Kihúztam a töltőjéről, majd vissza feküdtem az ágyba, immáron a számítógépem társaságában. Megnéztem az időt, tíz óra volt. Nem nagyon törődtem vele, ugyanis csak este nyolckor van megjelenésem, addig meg bőven ráérek. Válaszolgattam a Facebook üzeneteimre, majd kiírtam, hogy holnap egy random vlog videót várhatnak tőlem, amiben szinte az egész fotózást, és a ma esti interjúmat nézhetik meg. Sokan visszajelezték, hogy már alig várják, meg volt egy-két ember, aki azt írta vissza, hogy senkit nem érdekel stb.. Na de ha nem érdekli , őket akkor minek kommentelnek? Mindegy is. Még egy kicsit nyomkodtam a gépemet, aztán letettem és  rájöttem, hogy most már ideje lenne felöltözni. Gyorsan kikapcsoltam a gépemet és beálltam a zuhany alá, ami tényleg gyors volt, nem volt kedvem órák hosszat bent ácsorogni. Amint végeztem, és ismét száraz lett a bőröm felöltöztem a mai ruhámba. Ez után írtam egy üzenetet unokatestvéremnek, hogy jó lenne ma találkozni. Ő nem csak a rokonom, hanem a legjobb barátnőm is. Lementem, hogy még is valamit egyek, mielőtt találkozunk. A szokásos reggelimet ettem. Anyával végigbeszéltem a mai nap menetét. Miután megreggeliztem a tányéromat eltettem a helyére, majd a telefonomat kezdtem el nézegetni.Vissza írt barátnőm, hogy menjek érte, mert az Ő  autója, éppen nincs otthon. Ezért megfogtam a kocsi kulcsom, elköszöntem anyától, majd elindultam unokatestvéremértKörülbelül öt utcára lakik tőlünk, de mivel elmegyünk csajos napot tartani, mindenképpen kell egy kocsi. Amint a házukhoz értem, kiszálltam a kocsiból, majd becsöngettem a házba.
-Szia Clem!-ölelt meg Lili.
-Szia!-viszonoztam kedvességét -Van valami terved, vagy csak menjünk?-tettem fel a kérdést.
-Menjünk - mosolygott rám, majd elő kapta a videó kameráját. Elfelejtettem említeni, hogy Ő is videózik. Többnyire én adtam neki ihletet hozzá, de örülök neki, hogy örömét leli benne. Az egész utat végig énekeltük, éppen azokat a dalokat, amik mentek a rádióban. Megálltunk egy kávézónál. Otthon elfelejtettem inni egyet, és én kávé nélkül már délután három-négy fele olyan vagyok mint egy zombi. Viszont ma este sokáig fent kell lennem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy beugrunk egy kis időre. Mind a ketten rendeltünk egy nagy kávét, amit elvitelre kértünk. Amint oda adták, már mentünk is vissza a kocsiba. Elmentünk egy szép helyre, majd kiszálltunk a járműből. Kerestünk a videóhoz egy megfelelő helyet. A választásunk egy kilátóra esett, ami oldalról és felülről is védett volt, így a szél nem fog süvíteni a felvételen. Mind a ketten kivettük a kocsiból a kamerát, illetve  az állványt, majd eldöntöttük, hogy ki milyen  felvételt szeretne csinálni. Nekem egy Tag-re esett a választásom, amit elsőnek készítettünk el. Közben jól megtudjuk inni a kávét is. Miután elkészítettük az én videómat, Lili-nek eszébe jutott egy ötlet, amit én kicsit furcsállottam.
-Arra gondoltam, hogy csináljunk egy olyan videót amiben elmegyünk egy bevásárló központba, vagy akár hova, és elesünk.-nevette el magát a saját hülyeségén.
-Ez szuper ötlet-színleltem egyetértésemet, amit be is vett- de csak akkor ha elakarod törni valamidet. Én viszont nem igazán-vallottam be, amire neki is leesett, hogy az első mondatomat nem gondoltam komolyan. Lili ismert arról, hogy ha valamit a fejébe vesz, akkor arra rá szedi a másik embert is. Hát, most sem lett másképpen. Úgyhogy vissza szálltunk a kocsiba, és persze, a legforgalmasabb helyre mentünk. A plázába. Mivel az országban mi ketten vagyunk a legismertebb videósok, elkerülhetetlen volt, hogy ne ismerjenek fel minket, ezért kicsit nehézkesen ment a videó elkészítése, de csak sikerült. Rengeteget nevettünk egymáson, sőt, még saját magunkon is, habár így kicsit elvesztette a lényegét a videó, de így is elég viccesre sikeredett. Legalábbis nekünk. Nekem sajnos már nem volt sok időm az interjúig, ezért vissza mentünk a kocsihoz, majd haza vittem Lilit. Elköszöntünk egymástól, kicsit nehézkesen, mert több, mint egy hónapig nem fogunk találkozni. Hiszen én Londonba utazok. Ezután haza mentem, ahol beköszöntem anyának, majd gyorsan felmentem a szobámba ahol felvettem az esti ruháimat. Mivel volt még egy órám ahhoz, hogy elinduljak, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan megvágom a Tag videóm, majd feltöltöm. A vágással készen voltam, majd elkezdtem tölteni. De lejárt az időm, ezért el kellet már  menjek, úgyhogy a laptopom bekapcsolva hagytam, majd elindultam. Lefelé menet elköszöntem anyáéktól, majd a kocsikulcsom felkapva léptem ki az ajtón. Beszálltam a járműbe, beállítottam a kamerámat videózásra, majd elindultam az interjú helyszínére
Amint megérkeztem megfogtam a kamerámat, majd bementem az épületbe.
Gyorsan lepakoltam a dolgaimat az öltözőbe, majd még egy kicsit beszéltem, majd bejöttek szólni, hogy mehetek. Természetesen a készülékemet is magammal vittem.
Kiértem Esztihez, aki egy öleléssel köszöntött. Ő volt az, akinek a feltett kérdéseit válaszolom meg a tévében.
-Hogy van a mi Youtube hírességünk?- kérdezte kedvesen.
-Jól, köszönöm-válaszoltam, majd el is kezdtük az interjút.
Amint vége lett elköszöntem a nézőktől, majd lementem a 'színpadról' a kis családomhoz. Nagyon sokan voltak. Hihetetlen, hogy ennyi ember követi végig az életem. Megöleltem mindenkit, csináltam velük képet és beszélgettem velük egy kicsit. Mindenki szeretett volna benne lenni a videóban, így megkértem egy lányt, hogy tartsa addig a kamerát, ameddig én fényképezkedek a lányokkal, illetve fiúkkal. Megígértem mindenkinek, hogy szerepelni fognak. Elég sok idő lesz, tehát fel fogom gyorsítani.
Amikor végeztünk már majdnem tíz óra volt, úgyhogy elköszöntem tőlük, majd elindultam haza.
Útközben már nem kameráztam, ugyanis úgy gondolom, hogy a nézőimmel való találkozás lesz a videó zárása.
Amikor haza értem, a szüleim már aludtak, de nekem még volt egy-két dolgom, ezért felmentem az emeletre, bekapcsoltam a laptopom. A videó már fel is került, és több, mint két millióan megnézték. Hihetetlen, hiszen nem is olyan régóta van fent. Láttam, hogy Lili is kitette azt a videót, amin úgyszintén rengetek megtekintés volt. Neki álltam összevágni a videót, ami  bemutatta az elmúlt két napomat.
Amint végeztem vele, kikapcsoltam a számítógépem és elővettem a bőröndöm. A tisztálkodási szereimet, illetve a ruháimat is bepakoltam. Egy-két dolgot hagytam még kint, mert holnap az még kelleni fog. Amint végeztem, az óra éjjel egy órát mutatott, ezért gyorsan elmentem tusolni, majd lefeküdtem aludni. Holnap nagy nap lesz számomra..

2015. január 1., csütörtök

1. Rész - Fotózás

Sziasztok! Nos, mivel úgy gondoltam, hogy így szilveszter első napján legyen mit olvasnotok, ezért ma rakom közzé az első részét a blogomnak. Viszont, a blogger még mindig nem engedi, hogy berakjam a feliratkozós modult, ezért létre hoztam egy FACEBOOK CSOPORTOT. Aki úgy gondolja, hogy érdekli a történetem és szeretné követni, az csatlakozzon a csoportomhoz. Ide mindig kifogom írni, hogy körülbelül mikorra várhatók az új részek stb.. Ennek ellenére nem a megszokott módon, de 'feliratkoztok a blogomra'. Ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám!  Na, nem húzom tovább az időt, jó olvasást!:)



 Az életem egyik legzűrzavarosabb hetének nézek elébe. Ma egy fotózásom lesz, holnap egy interjúm majd az azt követő nap pedig utazok Londonba. Végre találkozhatok Joe-val. Habár egy kicsit tartok tőle, ugyanis egy szót nem beszél magyarul. Mivel perfektül beszélem az angolt, ezért nagy baj nem lehet belőle. De mégis megnyugtatna, ha csak egy kicsit is, de tudna anyanyelvemen. Miután ezeket a gondolataimat végig futtattam fejemben, kikószálódtam az ágyból, majd a fürdőszobába vettem az irányt ahol megengedtem a kádba a forró vizet. Amíg megtelt a kád, addig megmostam a fogamat, illetve levettem a már nem kívánatos ruháimat. A víz perzselte a bőrömet, ami jól esett. Megmostam testrészeim, majd a hajamat is. Ami után leöblítettem magam vízzel, kiszálltam, majd kieresztettem a vizet. Nem igazán volt időm bent ülni órák hosszat, ugyanis két óra múlva mennem kell a fotózásra. Megtöröltem magam, majd felvettem egy köntöst. Gyorsan kikaptam a hajvasalót, amit hagytam, hogy melegedjen, míg megszárítottam a hajamat. Amint sikerült a nedves hajamat szárazra varázsolni, a hajvasalóval kivasaltam göndörödő tincseimet.
Amint végeztem, kimentem a fürdőből majd egy elegáns, mégis kényelmes szettet állítottam össze magamnak.Magamra kaptam a ruhadarabokat, majd lementem az emeletről, és egyből a konyhába tértem. Reggelinek mindig müzlit eszek joghurttal, és gyümölcs darabokkal, amit ma sem tettem másképp. A reggelizésemet a telefonom rezzenése zavarta meg, amiért egyből oda kaptam.
  
 "Szia Clem! A fotózás miatt írok. 
Először menj el Nórihoz, megcsinálja a sminked és a hajad, majd a ruhákat 
Én adom neked. Addig is légy jó. Pusz"

Tudomásul vettem amit írt, csak az az egy gond volt ezzel, hogy nem tudom Nóri telefonszámát, így elég nehéz lesz eltalálni oda. Ezért írtam egy üzenetet remek fotósomnak, aki leírta, hogy hol találom meg a sminkesem. Ezek után befejeztem a reggelimet, elmosogattam majd a cipőimet kutatva végig szaladtam az egész lakáson. Amint megtaláltam, felvettem lábaimra, majd egy kabátot is magamra vettem, ugyanis elég hideg idő volt kint. Megfogtam a kocsikulcsom, majd ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg szél. Reménykedtem benne, hogy a fotózás beltéri lesz, nem pedig kültéri, mert megfagyok. A GPS-embe bepötyögtem a címet, amit kaptam, majd útnak indultam.
Az út körülbelül fél óra volt, de végre ide találtam. Kerestem egy parkoló helyet, majd bezártam a kocsit és elindultam az épülethez. Valóban nagyon hideg volt. Amint beértem a meleg megcsapott, ennek köszönhetően kirázott a hideg. Jól esett egy kis meleg.
- Szia! Biztos te vagy Clementine! - nyújtotta felém kezét egy fiatal srác.
- Szia! Igen, én - mosolyogtam rá.
- Gyere, oda viszlek Nórihoz, egyébként Ádám vagyok - mondta majd egy ajtóhoz értünk, ahol már a sminkesem várt - Na, én mentem is, sziasztok!- intett a fiú, majd kiment.
-Szia Clem! De régen láttalak, mi van veled? - tette fel a kérdést a lány.
-Szia! - öleltem meg - Semmi különös, nemsokára elutazok - mosolyogtam rá, majd beültem a székbe.
- Igen? Hova? Vagy miért? - kíváncsiskodott.
- Találkozom Joe-val... végre - tettem hozzá - meg persze lesz Londonba sok interjúm is, tehát legfőbb képen ezért megyek - mondtam.
- Joe? Az a videós fiú?-mondta, miközben az arcomat kezdte el kicsinosítani.
- Igen - nevettem el magam.
- Aztán ésszel - oktatott ki - És nála fogsz lakni? Meddig leszel?
- Úgyis-úgyis. Elméletileg igen, de nem nagyon szeretnék a terhére lenni, ugyanis egy egész hónapra megyek ki.
- Ja értem, na maradj csöndben, mert így nem tudlak sminkelni - mondta, majd folytatta munkáját.
Betartottam amit mondott. Addig is nyomkodtam a telefonom, és pihentem. Lassan telt így az idő, hogy nem beszélgethettem, igazán nehezemre esett, ugyanis társaságba, (ez alatt azt értem, hogy ha rajtam kívül van még egy személy) be nem áll a szám. Folyamatosan beszélnék, és mondanám a felesleges információkat. De így nem tudok. Ennek köszönhetően elaludtam.
Alvásomból felriasztott a telefonom rezzenése. Mindig a legjobbkor. Joe volt az.

 "Jó reggelt Clem! Casparral épp nagy takarítást csinálunk,
szörnyen nagy kupi van.
Hogy megy egyébként a fotózás? xx"
Igen, Joe mindig megoszt velem ilyen dolgokat. Olyanokat is tudok róla, amiket nem akartam. Igaz, Ő is rólam. Válaszoltam neki gyorsan, majd amint csak lehetett kipattantam a székből.
- Hova ilyen sietősen kislány? - nevetett fel Nóri.
- Nem végeztük? - tettem fel a számomra már egy értelmű kérdést.
- De igen - mosolygott rám kedvesen - Csak tudod... -mutatott a hajára.
- Upsz-  nevettem el magam - Teljesen kiment a fejemből, hogy ma te csinálod, bocsi.
- Semmi gond, na gyere, ennyit még kibírsz velem - mondta majd a karjaival jelezte, hogy üljek le a sarokban lévő székre. 
Nem tettem másképp, oda cammogtam, és kényelembe helyeztem magam. 
- Milyen hajat csinálsz nekem? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Mindig meglepnek valami eszméletlen szörnyű hajkombinációkkal, amire kénytelen vagyok azt mondani, hogy tetszik. De persze Ők is tudják, hogy ez nem így van. 
- Ma egy egyszerű, kicsit göndör, kicsit egyenes hajat csinálok neked..
- Tehát olyat, ami alapból van? - vágtam közbe mondandójába.
- Ha megengednéd, hogy végig mondjam, akkor igen, olyat.
Nincs valami jó kedve immáron fodrászomnak, úgyhogy annyiban hagytam a dolgot. Ő csinálja a hajamat, én pedig addig kicsit lazítok. A fotózások mindig lefárasztanak, de már kell egy-két új kép, akár Youtube csatornámra, Facebookra és egyéb más közösségi oldalakra. Meg persze, amiért megyek. Címlapra. Amíg hajamat csinálta Nóri, nem szólalt meg egy szót sem, így a fülembe dugtam a fülhallgatómat, majd elkezdtem zenéket hallgatni. Amint végzett velem, felvettem kabátomat, a táskámat majd elköszöntem tőle. Az autómhoz vettem az irányt. 
- Hé, Clem! - kiabált utánam a már ismerős fiú.
- Tessék? - fordultam oda felé.
- Nos... - vakarta meg tarkóját - a húgom nagy rajongód, esetleg, kérhetnék egy autogramot?-pirosodott ki Ádám.
- Nem, Ő nem a rajongóm, hanem a családom egyik tagja - mosolyogtam rá - Utálom, ha a rajongóimnak hívják Őket. Egyáltalán nem azok, Ők miattuk vagyok itt, ahol most vagyok. Ők azok, akik erőt adnak nekem. Ezek után nem lennék képes holmi "rajongóknak" hívni Őket. Családom. Igen, ez a jó kifejezés rájuk. Egyébként persze, csak, kérhetek egy lapot illetve egy tollat? - kérdeztem meg a fiútól.
- Ja, persze, bocsi - rohant oda a pulthoz, majd hozta is az előbb kért dolgaimat. 
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve a húgodnak? - tettem fel kicsit kínos kérdésem.
- Őő..Ja, persze - mondta zavartan - Hanna, igen, Hanna - ezen csak nevettem.
Szegény fiút ennyire zavarba hozom?! 

"Sok szeretettel Clementine-től Hannának.
Puszi.xx"
Írtam rá a lapra, majd oda adtam a bátyjának.
- Viszont most ne haragudj, de mennem kell. Légy jó, szia! - intettem neki, majd most már tényleg elindultam a kocsim felé, mert a végén még elkések.
Út közben egy balesethez érkeztem, aminek nem igazán örültem (mondjuk ki örül neki?) és ennek köszönhetően biztos, hogy késni fogok, körülbelül egy jó órát, úgyhogy írtam a fotósomnak, hogy kések. Ami után ez megtörtént, elővettem a táskámból a videó kamerámat, majd elkezdtem csinálni egy videót. A nézőim jobban szeretik a random vlog szerű videóimat, amit tényleg úgy csinálok, hogy nem tudom mi sül ki belőle. De nekem ez csak jó, legalább nem kell előre tervezgetnem. A sor szépen, lassan megindult, így fél óra után. Már ideje úgy érzem. Arra számítottam, hogy később fog megindulni a sor, de még így is késni fogok, ugyanis innen még fél óra, mire oda érek. Az emberek enyhén nézhettek fogyatékosnak, hogy senki nem ül se mellettem, se mögöttem, a telefonom sincs sehol, de én beszélgetek és nevetek. Amikor oda értem a kijelölt helyre, a kocsiból magammal hoztam a kamerámat, amivel a nézőim is velem tarthatnak. Nálunk ez még furcsa, hogy utcát beszélek a kamerába, de külföldön már nem annyira. Útközben elmondtam, hogy egy fotózásra tartok, és hogy végig követhetik, az egész folyamatot. Persze megjegyeztem, hogy a sminkelésről és a fodrászolásról lecsúsztak. Habár, nem hiszem, hogy annyira érdekes lenne ez a dolog. Beértem a fotóstúdióba, ahol Márkkal találkozom.
- Szia csajszi! - rohant oda hozzám, majd jó szorosan megölelt.
- Szia. Ő, izé, nem kapok levegőt - mondtam majd az ölelésből elengedett, aminek köszönhetően újra kaptam levegőt.
- Sziasztok skacok!Most végig követhetitek, ahogy a kedvenceteket fotózom. Biztos sokan féltékenyen vagytok rám, oh, pirulok tőletek srácok - mondta bele a kamerába, miközben a nemlétező hosszú haját hátra csapta - Na viccet félre téve, gyere, megyünk - vette fel a komoly arcát, majd megfogta a kezemet, és a stúdiójába vezetett be. A kamerát beállítottam egy megfelelő pontra, ahonnan engem is, és Márkot is tökéletesen lehet majd látni. Adott egy ruhát, amit fel is vettem. Ezután közölte velem, hogy hiába rendezkedtem itt be, ugyanis a fotózás kint lesz. Hát, gondolhatjátok mennyire örültem a dolognak. A kamerámat magamhoz kaptam és kifelé menet végig síros képeket vágtam, hogy átérezzék , valóban nem szeretnék ki menni. Amikor kiértünk, ismét kerestem egy olyan helyet, ahova úgy tudom beállítani a kamerát, mint az előbb. Öt perc keresgélés után meg is találtam, majd letettem oda, és el is kezdődött a fotózás..

Amint beléptem az ajtón, anyukám fogadott.
- Kislányom! Hol voltál ennyi ideig? - ölelt meg.
- Szia anya! - mosolyodtam el aggódásán - Fotózáson voltam, de ezt tegnap mondtam.
- Ó, tényleg. Ne haragudj, teljesen elfelejtettem. Megmutatod a képeket?
- Persze, gyere. Úgyis beállítom őket profil képnek - mondtam, majd a szobámba vettem az irányt gyorsan lepakoltam, majd még egy két percnyit beszéltem a videóba, amit a végére vágtam be.
De eldöntöttem, hogy ezt a videót a holnapi nappal együtt fogom össze vágni, így kicsit hosszabb lesz, illetve nekem is jobb lesz egy interjú után vágni a videót, mint egy fényképezés után. Megfogtam a laptopom, majd levittem, hogy megmutathassam a két kedvenc képemet amit készített rólam Márk.

- Nos, mi a véleményetek? - kérdeztem meg szüleimet.
- Jaj kislányom, nagyon szép vagy! - ölelt meg anya.
- Nekem ez a stílus nem tetszik - jelentette ki apa, aki rá se nézett a képemre, csak a tévét bámulta.
Apukám az elmúlt években nagyon ellenem fordult. Nem tudom mivel váltottam ezt ki belőle, de ott tartok, hogy már nem is érdekel.
Anya megrázta a fejét, amivel azt jelezte nekem, hogy ez nem így van, és elképesztő, amit végig vittem eddig. Örülök, hogy anya valóban biztat és mellettem van, akár mi történik. Neki köszönhetek szinte mindent, amit elértem. Nélküle nem mertem volna bele vágni.
- Kérsz vacsit? - kérdezte anya, majd a konyhába ment, ahova én is követtem a laptopommal a kezemben.
- Igen, jó lenne. Szörnyen éhes vagyok - mondtam majd a gépemmel kezdtem el játszani.
- Rendben, csinálok valamit - puszilta meg homlokom, majd neki állt elkészíteni a vacsorámat.
Én eközben neki álltam beszélgetni Joe-val, ugyanis ma szinte alig beszéltünk. Neki is elfoglalt napja volt ma, ugyanis az egész házat kikellet takarítania egyedül, mert Caspar magára hagyta, ugyanis Ő elutazott az anyukájához Afrikába.
Mivel nálunk már lassan éjfél volt, és megettem a vacsorámat, elköszöntem internetes barátomtól, majd kikapcsoltam a számítógépem. Megfogtam, majd felmentem az emeletre, ahol a szobámba letettem a helyemre. Megengedtem a kádba a vizet, majd belecsobbantam. Egy kicsit elidőztem, és végig gondoltam a holnapi napom. Majdnem elaludtam a kádban, ezért kiszálltam, megtöröltem magam, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyamba, ahol mély álomba merültem.

2014. december 26., péntek

Prológus

Egy lány, aki egy döntést hozott. Csak hobbinak gondolta, de az élete lett.
Ismeretségre tett szert, ami miatt egy ország megtudta ki Ő.
Ám a videók, amiket posztolt egyre több helyre eljutottak, és már nem csak az interneten, hanem a tévében is megjelent.Rengetek interjú, fotózás, utazás.
Ez lett az élete.
Sok embert megismert emiatt, ám egy ember mégis jobban megfogta mint a többi.
De a távolság nagy akadály, főleg, ha nem is egy kontinensen élnek.
Vajon mi lesz a kapcsolatukból? Tudnak találkozni? A nézőik mit szólnak hozzá?
A folytatásban kiderül . . .