Az életem egyik legzűrzavarosabb hetének nézek elébe. Ma egy fotózásom lesz, holnap egy interjúm majd az azt követő nap pedig utazok Londonba. Végre találkozhatok Joe-val. Habár egy kicsit tartok tőle, ugyanis egy szót nem beszél magyarul. Mivel perfektül beszélem az angolt, ezért nagy baj nem lehet belőle. De mégis megnyugtatna, ha csak egy kicsit is, de tudna anyanyelvemen. Miután ezeket a gondolataimat végig futtattam fejemben, kikószálódtam az ágyból, majd a fürdőszobába vettem az irányt ahol megengedtem a kádba a forró vizet. Amíg megtelt a kád, addig megmostam a fogamat, illetve levettem a már nem kívánatos ruháimat. A víz perzselte a bőrömet, ami jól esett. Megmostam testrészeim, majd a hajamat is. Ami után leöblítettem magam vízzel, kiszálltam, majd kieresztettem a vizet. Nem igazán volt időm bent ülni órák hosszat, ugyanis két óra múlva mennem kell a fotózásra. Megtöröltem magam, majd felvettem egy köntöst. Gyorsan kikaptam a hajvasalót, amit hagytam, hogy melegedjen, míg megszárítottam a hajamat. Amint sikerült a nedves hajamat szárazra varázsolni, a hajvasalóval kivasaltam göndörödő tincseimet.
Amint végeztem, kimentem a fürdőből majd egy elegáns, mégis kényelmes szettet állítottam össze magamnak.Magamra kaptam a ruhadarabokat, majd lementem az emeletről, és egyből a konyhába tértem. Reggelinek mindig müzlit eszek joghurttal, és gyümölcs darabokkal, amit ma sem tettem másképp. A reggelizésemet a telefonom rezzenése zavarta meg, amiért egyből oda kaptam.
"Szia Clem! A fotózás miatt írok.
Először menj el Nórihoz, megcsinálja a sminked és a hajad, majd a ruhákat
Én adom neked. Addig is légy jó. Pusz"
Tudomásul vettem amit írt, csak az az egy gond volt ezzel, hogy nem tudom Nóri telefonszámát, így elég nehéz lesz eltalálni oda. Ezért írtam egy üzenetet remek fotósomnak, aki leírta, hogy hol találom meg a sminkesem. Ezek után befejeztem a reggelimet, elmosogattam majd a cipőimet kutatva végig szaladtam az egész lakáson. Amint megtaláltam, felvettem lábaimra, majd egy kabátot is magamra vettem, ugyanis elég hideg idő volt kint. Megfogtam a kocsikulcsom, majd ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg szél. Reménykedtem benne, hogy a fotózás beltéri lesz, nem pedig kültéri, mert megfagyok. A GPS-embe bepötyögtem a címet, amit kaptam, majd útnak indultam.
Az út körülbelül fél óra volt, de végre ide találtam. Kerestem egy parkoló helyet, majd bezártam a kocsit és elindultam az épülethez. Valóban nagyon hideg volt. Amint beértem a meleg megcsapott, ennek köszönhetően kirázott a hideg. Jól esett egy kis meleg.
- Szia! Biztos te vagy Clementine! - nyújtotta felém kezét egy fiatal srác.
- Szia! Igen, én - mosolyogtam rá.
- Gyere, oda viszlek Nórihoz, egyébként Ádám vagyok - mondta majd egy ajtóhoz értünk, ahol már a sminkesem várt - Na, én mentem is, sziasztok!- intett a fiú, majd kiment.
-Szia Clem! De régen láttalak, mi van veled? - tette fel a kérdést a lány.
-Szia! - öleltem meg - Semmi különös, nemsokára elutazok - mosolyogtam rá, majd beültem a székbe.
- Igen? Hova? Vagy miért? - kíváncsiskodott.
- Találkozom Joe-val... végre - tettem hozzá - meg persze lesz Londonba sok interjúm is, tehát legfőbb képen ezért megyek - mondtam.
- Joe? Az a videós fiú?-mondta, miközben az arcomat kezdte el kicsinosítani.
- Igen - nevettem el magam.
- Aztán ésszel - oktatott ki - És nála fogsz lakni? Meddig leszel?
- Úgyis-úgyis. Elméletileg igen, de nem nagyon szeretnék a terhére lenni, ugyanis egy egész hónapra megyek ki.
- Ja értem, na maradj csöndben, mert így nem tudlak sminkelni - mondta, majd folytatta munkáját.
Betartottam amit mondott. Addig is nyomkodtam a telefonom, és pihentem. Lassan telt így az idő, hogy nem beszélgethettem, igazán nehezemre esett, ugyanis társaságba, (ez alatt azt értem, hogy ha rajtam kívül van még egy személy) be nem áll a szám. Folyamatosan beszélnék, és mondanám a felesleges információkat. De így nem tudok. Ennek köszönhetően elaludtam.
Alvásomból felriasztott a telefonom rezzenése. Mindig a legjobbkor. Joe volt az.
"Jó reggelt Clem! Casparral épp nagy takarítást csinálunk,
"Sok szeretettel Clementine-től Hannának.
Betartottam amit mondott. Addig is nyomkodtam a telefonom, és pihentem. Lassan telt így az idő, hogy nem beszélgethettem, igazán nehezemre esett, ugyanis társaságba, (ez alatt azt értem, hogy ha rajtam kívül van még egy személy) be nem áll a szám. Folyamatosan beszélnék, és mondanám a felesleges információkat. De így nem tudok. Ennek köszönhetően elaludtam.
Alvásomból felriasztott a telefonom rezzenése. Mindig a legjobbkor. Joe volt az.
"Jó reggelt Clem! Casparral épp nagy takarítást csinálunk,
szörnyen nagy kupi van.
Hogy megy egyébként a fotózás? xx"
Igen, Joe mindig megoszt velem ilyen dolgokat. Olyanokat is tudok róla, amiket nem akartam. Igaz, Ő is rólam. Válaszoltam neki gyorsan, majd amint csak lehetett kipattantam a székből.
- Hova ilyen sietősen kislány? - nevetett fel Nóri.
- Nem végeztük? - tettem fel a számomra már egy értelmű kérdést.
- De igen - mosolygott rám kedvesen - Csak tudod... -mutatott a hajára.
- Upsz- nevettem el magam - Teljesen kiment a fejemből, hogy ma te csinálod, bocsi.
- Semmi gond, na gyere, ennyit még kibírsz velem - mondta majd a karjaival jelezte, hogy üljek le a sarokban lévő székre.
Nem tettem másképp, oda cammogtam, és kényelembe helyeztem magam.
- Milyen hajat csinálsz nekem? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Mindig meglepnek valami eszméletlen szörnyű hajkombinációkkal, amire kénytelen vagyok azt mondani, hogy tetszik. De persze Ők is tudják, hogy ez nem így van.
Mindig meglepnek valami eszméletlen szörnyű hajkombinációkkal, amire kénytelen vagyok azt mondani, hogy tetszik. De persze Ők is tudják, hogy ez nem így van.
- Ma egy egyszerű, kicsit göndör, kicsit egyenes hajat csinálok neked..
- Tehát olyat, ami alapból van? - vágtam közbe mondandójába.
- Ha megengednéd, hogy végig mondjam, akkor igen, olyat.
Nincs valami jó kedve immáron fodrászomnak, úgyhogy annyiban hagytam a dolgot. Ő csinálja a hajamat, én pedig addig kicsit lazítok. A fotózások mindig lefárasztanak, de már kell egy-két új kép, akár Youtube csatornámra, Facebookra és egyéb más közösségi oldalakra. Meg persze, amiért megyek. Címlapra. Amíg hajamat csinálta Nóri, nem szólalt meg egy szót sem, így a fülembe dugtam a fülhallgatómat, majd elkezdtem zenéket hallgatni. Amint végzett velem, felvettem kabátomat, a táskámat majd elköszöntem tőle. Az autómhoz vettem az irányt.
- Hé, Clem! - kiabált utánam a már ismerős fiú.
- Tessék? - fordultam oda felé.
- Nos... - vakarta meg tarkóját - a húgom nagy rajongód, esetleg, kérhetnék egy autogramot?-pirosodott ki Ádám.
- Nem, Ő nem a rajongóm, hanem a családom egyik tagja - mosolyogtam rá - Utálom, ha a rajongóimnak hívják Őket. Egyáltalán nem azok, Ők miattuk vagyok itt, ahol most vagyok. Ők azok, akik erőt adnak nekem. Ezek után nem lennék képes holmi "rajongóknak" hívni Őket. Családom. Igen, ez a jó kifejezés rájuk. Egyébként persze, csak, kérhetek egy lapot illetve egy tollat? - kérdeztem meg a fiútól.
- Ja, persze, bocsi - rohant oda a pulthoz, majd hozta is az előbb kért dolgaimat.
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve a húgodnak? - tettem fel kicsit kínos kérdésem.
- Őő..Ja, persze - mondta zavartan - Hanna, igen, Hanna - ezen csak nevettem.
Szegény fiút ennyire zavarba hozom?!
Szegény fiút ennyire zavarba hozom?!
"Sok szeretettel Clementine-től Hannának.
Puszi.xx"
Írtam rá a lapra, majd oda adtam a bátyjának.
- Viszont most ne haragudj, de mennem kell. Légy jó, szia! - intettem neki, majd most már tényleg elindultam a kocsim felé, mert a végén még elkések.
Út közben egy balesethez érkeztem, aminek nem igazán örültem (mondjuk ki örül neki?) és ennek köszönhetően biztos, hogy késni fogok, körülbelül egy jó órát, úgyhogy írtam a fotósomnak, hogy kések. Ami után ez megtörtént, elővettem a táskámból a videó kamerámat, majd elkezdtem csinálni egy videót. A nézőim jobban szeretik a random vlog szerű videóimat, amit tényleg úgy csinálok, hogy nem tudom mi sül ki belőle. De nekem ez csak jó, legalább nem kell előre tervezgetnem. A sor szépen, lassan megindult, így fél óra után. Már ideje úgy érzem. Arra számítottam, hogy később fog megindulni a sor, de még így is késni fogok, ugyanis innen még fél óra, mire oda érek. Az emberek enyhén nézhettek fogyatékosnak, hogy senki nem ül se mellettem, se mögöttem, a telefonom sincs sehol, de én beszélgetek és nevetek. Amikor oda értem a kijelölt helyre, a kocsiból magammal hoztam a kamerámat, amivel a nézőim is velem tarthatnak. Nálunk ez még furcsa, hogy utcát beszélek a kamerába, de külföldön már nem annyira. Útközben elmondtam, hogy egy fotózásra tartok, és hogy végig követhetik, az egész folyamatot. Persze megjegyeztem, hogy a sminkelésről és a fodrászolásról lecsúsztak. Habár, nem hiszem, hogy annyira érdekes lenne ez a dolog. Beértem a fotóstúdióba, ahol Márkkal találkozom.
Út közben egy balesethez érkeztem, aminek nem igazán örültem (mondjuk ki örül neki?) és ennek köszönhetően biztos, hogy késni fogok, körülbelül egy jó órát, úgyhogy írtam a fotósomnak, hogy kések. Ami után ez megtörtént, elővettem a táskámból a videó kamerámat, majd elkezdtem csinálni egy videót. A nézőim jobban szeretik a random vlog szerű videóimat, amit tényleg úgy csinálok, hogy nem tudom mi sül ki belőle. De nekem ez csak jó, legalább nem kell előre tervezgetnem. A sor szépen, lassan megindult, így fél óra után. Már ideje úgy érzem. Arra számítottam, hogy később fog megindulni a sor, de még így is késni fogok, ugyanis innen még fél óra, mire oda érek. Az emberek enyhén nézhettek fogyatékosnak, hogy senki nem ül se mellettem, se mögöttem, a telefonom sincs sehol, de én beszélgetek és nevetek. Amikor oda értem a kijelölt helyre, a kocsiból magammal hoztam a kamerámat, amivel a nézőim is velem tarthatnak. Nálunk ez még furcsa, hogy utcát beszélek a kamerába, de külföldön már nem annyira. Útközben elmondtam, hogy egy fotózásra tartok, és hogy végig követhetik, az egész folyamatot. Persze megjegyeztem, hogy a sminkelésről és a fodrászolásról lecsúsztak. Habár, nem hiszem, hogy annyira érdekes lenne ez a dolog. Beértem a fotóstúdióba, ahol Márkkal találkozom.
- Szia csajszi! - rohant oda hozzám, majd jó szorosan megölelt.
- Szia. Ő, izé, nem kapok levegőt - mondtam majd az ölelésből elengedett, aminek köszönhetően újra kaptam levegőt.
- Sziasztok skacok!Most végig követhetitek, ahogy a kedvenceteket fotózom. Biztos sokan féltékenyen vagytok rám, oh, pirulok tőletek srácok - mondta bele a kamerába, miközben a nemlétező hosszú haját hátra csapta - Na viccet félre téve, gyere, megyünk - vette fel a komoly arcát, majd megfogta a kezemet, és a stúdiójába vezetett be. A kamerát beállítottam egy megfelelő pontra, ahonnan engem is, és Márkot is tökéletesen lehet majd látni. Adott egy ruhát, amit fel is vettem. Ezután közölte velem, hogy hiába rendezkedtem itt be, ugyanis a fotózás kint lesz. Hát, gondolhatjátok mennyire örültem a dolognak. A kamerámat magamhoz kaptam és kifelé menet végig síros képeket vágtam, hogy átérezzék , valóban nem szeretnék ki menni. Amikor kiértünk, ismét kerestem egy olyan helyet, ahova úgy tudom beállítani a kamerát, mint az előbb. Öt perc keresgélés után meg is találtam, majd letettem oda, és el is kezdődött a fotózás..
Amint beléptem az ajtón, anyukám fogadott.
- Kislányom! Hol voltál ennyi ideig? - ölelt meg.
- Szia anya! - mosolyodtam el aggódásán - Fotózáson voltam, de ezt tegnap mondtam.
- Ó, tényleg. Ne haragudj, teljesen elfelejtettem. Megmutatod a képeket?
- Persze, gyere. Úgyis beállítom őket profil képnek - mondtam, majd a szobámba vettem az irányt gyorsan lepakoltam, majd még egy két percnyit beszéltem a videóba, amit a végére vágtam be.
De eldöntöttem, hogy ezt a videót a holnapi nappal együtt fogom össze vágni, így kicsit hosszabb lesz, illetve nekem is jobb lesz egy interjú után vágni a videót, mint egy fényképezés után. Megfogtam a laptopom, majd levittem, hogy megmutathassam a két kedvenc képemet amit készített rólam Márk.
De eldöntöttem, hogy ezt a videót a holnapi nappal együtt fogom össze vágni, így kicsit hosszabb lesz, illetve nekem is jobb lesz egy interjú után vágni a videót, mint egy fényképezés után. Megfogtam a laptopom, majd levittem, hogy megmutathassam a két kedvenc képemet amit készített rólam Márk.
- Nos, mi a véleményetek? - kérdeztem meg szüleimet.
- Jaj kislányom, nagyon szép vagy! - ölelt meg anya.
- Nekem ez a stílus nem tetszik - jelentette ki apa, aki rá se nézett a képemre, csak a tévét bámulta.
Apukám az elmúlt években nagyon ellenem fordult. Nem tudom mivel váltottam ezt ki belőle, de ott tartok, hogy már nem is érdekel.
Apukám az elmúlt években nagyon ellenem fordult. Nem tudom mivel váltottam ezt ki belőle, de ott tartok, hogy már nem is érdekel.
Anya megrázta a fejét, amivel azt jelezte nekem, hogy ez nem így van, és elképesztő, amit végig vittem eddig. Örülök, hogy anya valóban biztat és mellettem van, akár mi történik. Neki köszönhetek szinte mindent, amit elértem. Nélküle nem mertem volna bele vágni.
- Kérsz vacsit? - kérdezte anya, majd a konyhába ment, ahova én is követtem a laptopommal a kezemben.
- Igen, jó lenne. Szörnyen éhes vagyok - mondtam majd a gépemmel kezdtem el játszani.
- Rendben, csinálok valamit - puszilta meg homlokom, majd neki állt elkészíteni a vacsorámat.
Én eközben neki álltam beszélgetni Joe-val, ugyanis ma szinte alig beszéltünk. Neki is elfoglalt napja volt ma, ugyanis az egész házat kikellet takarítania egyedül, mert Caspar magára hagyta, ugyanis Ő elutazott az anyukájához Afrikába.
Mivel nálunk már lassan éjfél volt, és megettem a vacsorámat, elköszöntem internetes barátomtól, majd kikapcsoltam a számítógépem. Megfogtam, majd felmentem az emeletre, ahol a szobámba letettem a helyemre. Megengedtem a kádba a vizet, majd belecsobbantam. Egy kicsit elidőztem, és végig gondoltam a holnapi napom. Majdnem elaludtam a kádban, ezért kiszálltam, megtöröltem magam, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyamba, ahol mély álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése